Ó, Te drága,
élénkítő itókát
előállító gép!

Hogy szeretem,
midőn a gőz
száll, s a
fekete nedü
csordogál
hattyúnyakadon,
mit a bolond
sors Néked
megfordítva adott.

Hallgatom szuszogásod,
s nézem lágyan
felszálló gőzöd,
mit lehelleted
idéz elő.
Kecses vonalaid
elbájolnak,
gyönyörű vas-tested
izgató, mint
indiai fátyolok
mögé rejtett
márványtestű szüzek.

Ó, Te drága!
Az én szerelmem
csak érted lobog,
míg a tűz
Téged is hevít
addig, míg a
gyönyör tetőpontján
forró, fekete
csókot adsz nekem.

Mikor szeretkezünk,
csak Te vagy, s
semmi más nem
létezik e világon
szerető szivemnek.

Úgy szeretlek!

(Tollba mondta:
a pitli, mibe
a kávé csordogál.)

Foktő, 1987. 11. 18.