Oda a halottkultusz.
Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni.
Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk.
Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent nem csináltam még! Milyen sok 
adósságom maradt érzelmileg, emberileg, anyagilag. És a kötödések…emberhez, állathoz, helyhez, vagyonhoz…
Pedig minderre fel lehet készülni. Hogy ne érjen váratlanul, mert bár tudjuk, jön a fizikai test végső elgyengülése egyszer, de valamiért a gondolatot elhessegetjük magunktól, mintha minket elkerülne a halál.
Holott tudjuk, eljön az a pont, amikor dimenzióváltás jön.
A fizikai létből egy magasabb rezgésű energiaformába megyünk át.
Nem, nem a pokolba, nem örök szenvedésre.
Oda akkor kerülsz, ha ezt teremted magadnak, amíg fizikai testben élsz.
De amikor átlépsz a küszöbön, és rájössz, hogy odaát minden azonnal megvalósul, amire a gondolatod irányul, megérted, hogy a pokol csupán saját félelmeid tükröződése.
És akkor megteremtheted magadnak azt a mennyországot, ahová lelked vágyik.
Ezért készülj fel a halálra.
Hogy ne félelmeid vezessenek át abba a másik dimenzióba, hanem a tiszta tudás: a halál egy új lehetőség egy újabb, másabb megtapasztalásra.
Egy új lehetőség egy újabb életre.
Vagy lehetőség arra, hogy visszatérj az EGYségbe megpihenni.
Rajtad áll.
Ez is.
Budapest, 2013.október 19.
Hasonló írások:
