Kép: saját fotó, 2015 (nehéz szívvel)
nehéz szívvel
nehéz szívvel keltem útra
mikor elhagytam
az otthon melegét
elbúcsúztam Atyámtól
sírtam kicsit kebelén
magamhoz vettem csomagom
úgy bandukoltam én
vitt az út magával
végig merre kellett
míg túljutottam
világ peremén
nem volt ott semmi
csak rólam önarckép
fájt nagyon és még fáj
ma is ha arra gondolok
mennyit próbáltam
s vágytam: bárcsak visszamehetnék
minden próba hiába volt
de él bennem a remény
egyszer ha itt az idő
hazajutok még
akár úgy is talán
hogy ők jönnek
hozzám
és lesznek
keblemen vendég
Kalocsa, 2015. július 22.
A kategória versei: lélek
A vers olvasásához ajánlom ezt hallgatni:
