Most, és mindörökké

Ha hívsz, jövök.
Akkor is jövök, ha nem hiszed.
És általában nem hiszed.
Mert azt gondolod, nem törődök veled.
Valamiért úgy döntöttél, hogy nem vagy méltó rám.
Ez egyszerűen képtelenség.
A helyzet, hogy úgy mondjam, abszurdum.
Mert olyan nincs, hogy nem jönnék, amikor hívsz.
Csak nem figyelsz, így aztán nem veszel észre.
Nem figyelsz, mert magaddal vagy elfoglalva, nem velem, nem velünk.
Nem figyelsz, mert azt hallhattad, hogy úgysem figyelek rád. Mert érdemtelen vagy a figyelmemre.
Meg kell cáfoljalak.
Tulajdonképpen mindig veled vagyok.
Minden egyes nap, minden egyes órájában; minden egyes óra minden egyes percében, és minden egyes perc minden egyes pillanatában veled vagyok.
Veled, és minden más emberrel a Föld kerekén.
Azért, mert egészen közel vagyok mindannyiótokhoz.
Olyannyira, hogy közelebb már nem is lehetnék.
Bennetek élek. És általatok.
Veletek élek át minden napot.
Veletek élek meg minden örömöt, és minden bánatot.
Veled vagyok, amikor elfáradsz, és akkor is, amikor a dühtől majd szétrobbansz.
Ott vagyok, amikor szeretsz, ha a gyűlöleted lángja engem éget, kétszeresen is. Éget benned, és éget a másikban, aki felé azt táplálod.
Ott vagyok, amikor a világra jössz, a fizikai síkra, és ott vagyok, amikor elhagyod azt.
Minden pillanatom a Tied.
Mert hőn szeretett gyermekem vagy.
Mert nem tudok nem veled lenni.
Egyek vagyunk, mi ketten, és miután ott vagyok mindenkiben, akár be is láthatod, hogy mi, mindannyian, Egyek Vagyunk.Most és mindörökké
De könnyebb neked azt elhinni, hogy nem.
Velem veszekszel, amikor a másikkal ugrasz össze.
Engem ütsz meg, amikor a képen törlöd ellenfeled.
Nekem adod, amit a koldusnak adsz.
Tőlem lopsz, amikor engedély nélkül elveszed azt, ami nem rád bízatott.
Sorolhatnám még a példákat, de minek.
Akinek van füle a hallásra, érti.
Te mikor ébredsz fel, és hallod meg, amit mondok?
Mert nekem jobban fáj, ahogy velem bánsz, amikor embertársaddal szemben, mondjuk úgy, embertelenül viselkedsz, mint az illetőnek. Persze, van, hogy ő már tudja, hogy Egyek Vagyunk. Próbál is téged erre figyelmeztetni. Sajnos kevés eredménnyel.
Most is azért vagyok itt, és azért olvasod e sorokat, mert szólítottál.
Itt vagyok hát, szólok hozzád.
Elmondom a nyilvánvalót.
Mert van, aki már tudja, hogy vele vagyok mindig. Általa tudok neked üzenni. Ha már te is el mered hinni – újkeletű fogalommal élve: megengeded magadnak, hogy elhidd ezt az egyszerű tényt, akkor nem kell többé közvetítő, aki által ezt elmondjam.
Mert akkor már végre meghallod a saját hangodat, amit most elnyom több tízezer gondolat benned, mi naponta átcikázik rajtad.
Ha egy kicsit ezt a gondolatáramlatot sikerülne legalább lehalkítanod, máris hallanál egy halovány hangot, ami hívásodra a válasz.
És ha még jobban figyelnél, ez a hang, érdekes módon, erősebb lenne.
Ezt hallanád:
–    Itt vagyok! Beszéljünk! Kérdezz, és én válaszolok!

Nos…figyelj csak!
Hallasz?
ITT VAGYOK!
BENNED!
VELED!
MOST, ÉS MINDÖRÖKKÉ!

2013. 10. 15.

 

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük