Mint száraz falevelek

Száraz falevélként peregnek
ajkaimon a hangok,
s hullanak hangtalan
lábaid elé:
oly nagyon szeretlek!

De mit mond e szó?
Elmondja vajon neked,
hogy szíved minden
dobbanását érzem,
ha közel vagy,
és ha távol, úgy is?

Tudod belőle,
hogy hiányzol,
ha nem lehetek
veled?
Érzed-e a kínt,
mit hiányod okoz?

S ha itt vagy,
s hallod e katartikus
hangok halmazát,
melyek e szóvá
olvadnak össze
szíved legmélyén,
vajon érzed-e,
hogy bennem hegyek
kelnek át
világtengereken;
látod-e szemem tüzében
a vágy izzását
tested után,
s bőrödön a fényt,
mi tőlem hozzád,
s vissza árad,
összekötve égi lényünk
igaz valóját?

S tudod-e,
hogy érted
e földi létem is
odaadnám?

Mert bennem ezt,
s lehet, ennél
még többet jelent,
mikor hangképző
szerveim egy
belső tűz parancsát
követve ezt
kürtölik világgá:
SZERETLEK!

Kalocsa, 2008. augusztus 20.

Megjelent: Verselő Antológia 2010., 265. oldal
VAN 2010

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük