Valahol mélyen mindig tudtam, hogy amit mondanak a világról és működéséről, az messze nincs összhangban azzal, ami bennem van minderről.
Sokáig kerestem és kutattam a válaszok után.
Nagy felismeréseket hozott a Beszélgetések Istennel című könyv.
Ám maradtak még nyitott kérdések bennem.
Aztán egyszer kezembe akadt egy másik könyv, aminek nyomán eljutottam a Bíbor Körhöz, és valamikor a nyár folyamán nekikezdtem ennek anyagait elolvasni.
1999-től vannak csatornázások, akkor még Tóbiást közvetítették. Jelenleg 2004-nél járok az anyag olvasásával.
Örültem, hogy elért hozzám ez az információ, mert amit mindig tudtam, az visszacsengett az olvasás során. Így kaptam visszaigazolást, hogy a belül lévő világkép, ami az enyém, az egyezik azzal a valósággal, ami az olvasás során elém tárul. Azaz, a “mindig tudtam” beigazolódott.
Azt gondoltam, hogy nagyon le vagyok mindennel maradva a “fejlődésben”, hiszen az 5 év anyagát olvasva úgy véltem, akik ezt olvassák, már fényévekkel előttem járnak.
Hallgatva és olvasva viszont 2015. szeptemberétől az Adamus közvetítéseket (párhuzamosan elkezdtem ezt is; Adamus váltotta Tóbiást, miután Tóbiás inkarnálódott ismét), gyanússá váltak az ismétlődések. Amiről már Tóbiás is beszélt, ugyanúgy beszél róla Adamus is. Mintha… mondanák, mondanák, de nem menne át az üzenet.
Még mindig ugyanazokat a köröket futjuk. Még mindig játsszuk a játékainkat, de különösebb haladás nélkül. Úgy tűnik, hosszú folyamat az, mire az ember hajlandó elismerni, felismerni, elfogadni mindazt, amit a közvetítésekben olvashat, illetve láthat, hallhat.
De tulajdonképpen meg is tapasztalom ezt magam is. Amikor az egyszerűségről beszélek, igen kevesen értik.
Amikor választ mondok a Ki Vagyok Én? kérdésére, tőlem várva a saját válaszukat, úgy néznek rám a választ hallva, mintha meghibbantam volna.
Pedig dehogy!
Csak azt mondom, és arról írok, amit mindig tudtam: a saját isteniségünknek kellene csak teret engedni önmagunkban, és máris tudná mindenki, hogy Ki Ő Valójában.
Erről szólnak ezek a közvetítések.
Erről szól az, hogy egy család vagyunk.
Ez a Shaumbra.
Mindig tudtam, hogy van valami ilyesmi, csak nem konkretizálódott bennem.
Most már igen.
Tudom biztosan, ki vagyok, ahogy azt is, hogy minden rendben van a teremtés egészében.
A Bíbor Kör anyagai angolul: Crimson Circle
Magyar fordítások (2008-ig): SHAUMBRA
Magyar fordítások (2009-től): LÉLEKFORRÁS
Ha kérdésed van, írj: polirobert@polirobert.hu
Hasonló írások: napi szösszenet
