lustán

lustán hömpölyög
a víz
ódon fák lombja
alatt
levelükön szél
zenél
játszik rajtuk a
Nap

míg zöldellő partján
járok én
némán
eltűnik az Idő

vízben bólogató
hínárból
halraj tűnik elő

odakinn
a világban
a zaj egyre nő
de idebenn
és a vízben
ez felejthető

rezdül a felszín
szellő éri tán
fodor lesz rajta
mint egy
szoknyán

libbenő tánc
koppanó papucs
ritmusa hallik
hegedű dalol

tágra nyílt
szemekkel a túloldalon
Margit malom
figyel
ritmust üt a padon

visszatérek lassan
az Idő beszippant
vén Vajas
csak lustán hömpölyög
ódon fák alatt

Kalocsa, 2017. október 14.

Hasonló versek: természet, lélek
Könyv: Csillaglélek

Ködbe veszve #december #köd #Vajas #Kalocsa #Margitmalom

A post shared by Robert Poli (@polirobert) on

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.