lelkünk mélyén
lelkünk mélyén titkok lapulnak
ott írják életünk dalát
ó, jaj, ne bántsatok!
zeng a hangorkán
gonosz és semmirekellő vagyok!
vagy valami más!
ezt játsszák nap, mint nap
a létzongorán
már kotta nélkül megy
oda se figyelsz
mégis tudod
melyik hang jön
ki disszonáns és
hol hallgat mélyen
hosszan szüntelen szünet;
és visszajössz
újra és újra
és szól megint a
réges-régi nóta
mert nem figyelsz,
így nem tudod,
nem más mindez,
mint lelked mélyén
sok-sok nagy titok
hát nyisd fel szemed
és egyenként vedd elő mind
vizsgáld meg, nézz rá
s kiderül:
mindez csupán reszkető
szürke árnyak sora
mi eltűnik, ha
rávetül szíved fénysugara
te vagy a kotta és
te vagy ki zenél
vedd kezedbe pálcád
és játssz egy új,
egy szebb
szimfóniát
Kalocsa, 2014. 04. 18.
lelkem mélyén
lelkem mélyén titkok lapulnak
ott írják életem dalát
ó, jaj, ne bántsatok!
zeng a hangorkán
gonosz? semmirekellő vagyok?
vagy valami más?
ezt játsszák nap, mint nap
a létzongorán
már kotta nélkül megy
oda se figyelek
mégis tudom
melyik hang jön
ki disszonáns és
hol hallgat mélyen
hosszan szüntelen szünet;
és visszajövök
újra meg újra
és szól megint a
réges-régi nóta
mert nem figyelek,
így nem tudom,
nem más mindez,
mint lelkem mélyén
sok-sok nagy titok
hát felnyitom most szemem
és egyenként előveszem mind
megvizsgálom, ránézek
s kiderül:
mindez csupán reszkető
szürke árnyak sora
mi eltűnik, ha
rávetül szívem fénysugara
én vagyok a kotta és
én vagyok ki zenél
kezembe veszem a pálcát,
s kezdek egy új,
egy szebb
szimfóniát
Kalocsa, 2014. 04. 18.
