lelkünk mélyén

lelkünk mélyén

lelkünk mélyén titkok lapulnak
ott írják életünk dalát
ó, jaj, ne bántsatok!

zeng a hangorkán

gonosz és semmirekellő vagyok!
vagy valami más!

ezt játsszák nap, mint nap
a létzongorán
már kotta nélkül megy
oda se figyelsz
mégis tudod
melyik hang jön
ki disszonáns és
hol hallgat mélyen
hosszan szüntelen szünet;

és visszajössz
újra és újra
és szól megint a
réges-régi nóta
mert nem figyelsz,
így nem tudod,
nem más mindez,
mint lelked mélyén
sok-sok nagy titok

hát nyisd fel szemed
és egyenként vedd elő mind

vizsgáld meg, nézz rá
s kiderül:
mindez csupán reszkető
szürke árnyak sora
mi eltűnik, ha
rávetül szíved fénysugara

te vagy a kotta és
te vagy ki zenél

vedd kezedbe pálcád
és játssz egy új,
egy szebb
szimfóniát

Kalocsa, 2014. 04. 18.

 

kotta

 

 

 

 

 

lelkem mélyén

lelkem mélyén titkok lapulnak
ott írják életem dalát
ó, jaj, ne bántsatok!

zeng a hangorkán

gonosz? semmirekellő vagyok?
vagy valami más?

ezt játsszák nap, mint nap
a létzongorán
már kotta nélkül megy
oda se figyelek
mégis tudom
melyik hang jön
ki disszonáns és
hol hallgat mélyen
hosszan szüntelen szünet;

és visszajövök
újra meg újra
és szól megint a
réges-régi nóta
mert nem figyelek,
így nem tudom,
nem más mindez,
mint lelkem mélyén
sok-sok nagy titok

hát felnyitom most szemem
és egyenként előveszem mind

megvizsgálom, ránézek
s kiderül:
mindez csupán reszkető
szürke árnyak sora
mi eltűnik, ha
rávetül szívem fénysugara

én vagyok a kotta és
én vagyok ki zenél

kezembe veszem a pálcát,
s kezdek egy új,
egy szebb
szimfóniát

Kalocsa, 2014. 04. 18.

kotta

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.