Koldus és királyfi

Kicsit így éreztem magam.
Bár nem cseréltünk szerepet, de mégis ez járt át, amikor végre adhattam.
Egy hajléktalannak, aki egy lámpánál kéregetett.
Nem vagyok királyfi, de az érzés, hogy adtam, királyi volt.
Mondhatnám, átjárt a boldogság sugara.
Mert adhattam.Koldus és királyfi
Jó ideje nem volt már rá így, közvetlenül lehetőségem, mert számomra ennek külön varázsa van.
Mert közvetlen a hatás.
Mert közvetlen a köszönet.
Mert sok szerencsét kíván egy vadidegen.
Meg jó utat.
Mi is történik itt tulajdonképpen? Ha jól belegondolok, egy másik nézőponttal, és nem azzal, hogy egy hajléktalan kéreget és zaklat a lámpánál?

Ő vállalt egy feladatot.
Azt, hogy én az adás nagyszerűségét megtapasztalhassam.
Azt, hogy amikor találkozom vele, eszembe jusson mindenképpen a hála azért, hogy nem én vagyok a koldus.
Hanem a királyfi.
Ebben a helyzetben.

Bár…
Amit ő tesz, igazából királyi kegy.
Mert jó érzést, boldogság-morzsákat koldulok tőle, némi apróért. Amivel teli van a zsebem.
Boldogságot viszont nem tudok sehonnan sem beletömni.

 

Ki akkor a királyfi?

És ki a koldus?

 

Budapest, 2013. november 9.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.