Jártam reggel az utcát,
s csillogott a víz
lépteim alatt.
Fáknak sötét törzse
kísérte utamat.
Egyszerre aztán furcsa
érzés vett rajtam erőt:
Ózhoz vezet ez az út!
Sárgállott a járda;
ott messze
ködbe veszett….

Játszott az Ősz velem –
keze nyomán megsárgult
levelek hada
tévesztette meg
érzékeimet.