Nincs egy hete, hogy a céges karácsonyi parti kapcsán felkértek, mondjak már köszöntő beszédet. Ez nem egyszerű dolog, mert olyanról kell beszélni, ami mindenkit érint, mindenkit máshogyan, és mindenkinek mást jelenthet a karácsony. És persze, ne a munka legyen előtérben egy ilyen alkalomkor.

Segítséget kértem, meditációban.

Két nappal ezelőtt a kolleganőm asztalán megláttam egy fotót egy kisfiúról, amit az iskolában készítettek róla. Megragadt a tekintete. És megírtam az ünnepi köszöntőt, erre a tekintetre alapozva. Sikert értem el vele, nem kicsit.

Kérjetek, és megadatik! Ez valóban így van!