kebledre hajtom most fejem
kebledre hajtom most fejem
hallom szíved ritmusát
monoton dobog szépen
mint Föld forog tovább
halkan veri benned
életünk szinuszát
legyen nappal vagy éjjel
hűn teszi dolgát
ha eljő majd a pillanat
mikor végsőt szól szava
tudni fogom akkor is
nem vesztelek el soha
mi lényeged s mi te vagy
az nem vész el sohasem
az mindig velem van
s velem lesz odafenn
mi igaz valód
és igaz valóm nekem
az nem veszt el semmit
lelkünk létezik mindig
ez az örökkévalóság
ott együtt vagyunk
itt e Földön történhet
bármi ezután
itt nyugszik most fejem
szíved monoton ritmusán
itt érzem én a pillanat
csodálatos varázsát
e pillanat
hallom hogy dobogja
ta-dam ta-da ta-dam ta-da
az élet örök körforgás
Kalocsa, 2015. 10. 31.
Meghatott ez a vers. Igazán nagyon szívhezszóló
Köszönöm szépen!