Vasfoga nyakamba váj,
már negyvennéggyel;
jut mindkét felemre.
Mar szenvedéllyel.
Ó, az idő, mi nincs is,
csak mosolya nyoma látszik
arcodon,
hajadon,
szemeid alatt…
S hogy mit hoz a jövő?
Beh! az teljesen bizonytalan!
Épp ezért nem számít!
Most

csak a Most játszik!

Kalocsa, 2013. szeptember 8.

Hasonló versek: lélek

Könyv (megjelenés): Csillaglélek