Ma elkezdtem az öt tibeti jógagyakorlatot.
Már egy ideje jógázok, itthon, a magam örömére, és kedvtelésére, és mondhatom, hogy jelentős a hatás. Frissebb lettem, energikusabb, és szinte mindig jól érzem magam. Az izmaimnak sem tett rosszat a majdnem mindennapos jógázás.
Be kell valljam, eleinte nagyon nehéz volt korán reggel ezért felkelni. Próbálkoztam fél hatos kezdéssel, de az idő kevésnek bizonyult, pláne, hogy a jógázás után mindig szántam időt meditációra is.
Így aztán reggel ötkor keltem, hogy minden gyakorlatra legyen idő, és még meditálni is tudjak, mire indul a nap, úgy igazán.
Voltak hajnalok, amikor az ágy olyan nagyon magához húzott, hogy képtelen voltam felkelni, különösen hétvégente, de valahogy igyekeztem pótolni a kieséseket. Ha éppen nem sikerült, nem hibáztattam magam, mert tudtam, úgyis ráveszem magam a folyamatos munkára.
A jógagyakorlatokat részben évekkel ezelőtti tapasztalataimból válogattam, részben az volt a célom, hogy olyan ászanákat vigyek véghez, amik a csakrák működését harmonizálják.
Így ment ez október óta, és mostanság egy-egy ászanát 60 másodpercig tartottam, és úgy gondoltam, valami új kellene.
Egy nagyon kedves barátomtól a múlt héten kaptam kölcsönbe egy könyvet (egy másik ismerősöm nagyjából pont egy évvel ezelőtt hívta fel rá a figyelmem, de eddig nem érintett meg), elolvastam, és így aztán belevágtam az öt tibeti rítusba. Az alapoknál kezdtem, úgy, ahogy a könyvben írva vagyon. Hetente emelem majd az ismétlések számát, és kíváncsian várom az eredményeket.
Emellett, persze, összeállítottam egy teljesen új gyakorlatsort jógából is.
…érzem az izmaim…de jólesik! 🙂
Ha kedved van, tarts velem!

Folytatás: Jógagyakorlatok 2.