itt állok a Mindenségben
talpam lágyan süpped
a nincs áttetsző füvébe
ahogy én itt halkan sétálok
lépteim nyomán
virágok nyílnak sorban
és zöld föveny terem ott
hol súlytalan elhaladok
széttárom két karom
tenyeremből létmagok
hullnak öledbe
így lésznek utamon
színes szirmok köröttem
élethanggal töltik meg
a nincstelen-tág teret
most neked adom mind
élj vele bölcsen
ott lépek már tova
lágy gondolat-füvek
adnak ringó hullámokat
meztelen talpam nyomának
Budapest, 2014. 06. 28.
Kép: http://www.deviantart.com/art/Chaotica-464817871
