Ima

lábaid előtt heverek
magamba roskadva
mint rozzant házak
félig összedőlve
az út porában
kérve kérlek
hallgass meg engem
bolond szerelmes embert
mert valahogy úgy alakult
hogy beléd szerethettem
kicsit, nem nagyon
mert szívemben másnak
is van helye, bizony
de Te is bekerültél ide
és ez most fáj: irgalom!
szegény fejemnek
árva szivemnek
én fiatal, szép szerelmem!
velem vagy a nap minden
óráján és percén,
velem minden úton,
vagy annak csak szélén,
velem, ha alszom,
vagy ha ébren álmodom
arcod látom mindenhol
és szemed, ahogy ragyog
de én csak dadogok
mint a bolondok
hangod elvarázsolt
mint szirének éneke
görög hősöket sok ezer éve
lábaid öntözöm könnyemmel
azzal mosnám út porát le
ha szolgádnak ezt engednéd…
s hajammal szárazra törölném…
hozzád ezért esdeklek
engedj közel magadhoz
ó, te Isten! számomra
mindenképpen az vagy
lépj rám, járj rajtam
legyek a járdád
hogy lábad az alantas
út porába ne merüljön már
taposs el, ha jó neked
csak lehessek melletted
ameddig lehet…
ó, …és … ha … engednéd …
alázatos szolgád megérintené
bőröd, arcod simogatná
vagy … adnék rá csókot…
ó borzalom! mi nem jut
nekem nyomorultnak eszembe
bocsáss meg hatalmas Isten
kérve kérlek bocsáss meg!
de eszem vesztettem egészen
azért ez esztelen ötlet
mert szivem után már
testem is kíván Téged
ó, Érinthetetlen, Elérhetetlen,
hatalmas Xerxészem!
bocsásd meg rajongásom,
mely Téged ily forrón övez,
de e láng ellen tenni
ember teljesen képtelen!
és én is csak emberből vagyok,
húsból, vérből, szövetekből,
és szívből, mely most dobog,
de érted, majdnem egészen
Ó hatalmas én Istenségem!
itt heverek előtted
a lelkem meztelen
nyitva számodra életem
és ó! ha megengednéd!
odaadó, alázatos, hű szeretőd lennék…
és csak itt vagyok összeomolva
teljesen, ahogy robbanás után
omlanak össze erős várak
s hevernek köveik szerteszét
míg az idő eltörli mindenük
mi valaha volt a Föld kerekén…
kérve kérlek légy velem
kérve kérlek légy mellettem
kérve kérlek hadd foghassam kezedet
kérve kérlek simogathassam bőrödet
érinthessem testedet
ameddig és ahányszor lehet…
vagy vess el, dobj el,
utálj és gyűlölj,
hozzám többé ne is szólj, ne is jöjj!
de tudd: akkor is őrzöm
szívem mélyén az arcod
ragyogó mosolyod, s a titkot
mely ily nagyon hozzád láncolt
édes-drága Isten!

2007-10-30.

Kép: http://laurengary.deviantart.com/art/Ancestor-Worship-46673260

Kép: http://laurengary.deviantart.com/art/Ancestor-Worship-46673260

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.