A gondolataink olyanok, mint az imák.
Az imák meghallgatásra találnak.
A gondolataink tehát meghallgatásra találnak.
Akkor nagyon nem mindegy, mire gondolunk, mit gondolunk.
Ha a sötétre gondolunk, körénk gyűlik.
Körénk gyűlik, és megérint.
Megérint, bekerít, és fogva tart akár.
Ha a fényre gondolunk, feléled bennünk.
Feléled bennünk, és szelíd lánggal lobog, lobog és világít körülöttünk.
Én most arra gondolok, hogy fény van bennem, ami lobog, világít, és körbeleng engem.
Így a sötétség nem tud megérinteni.
Azt kívánom hát, hogy éledjen fel mindenkiben a fény!
Éledjen fel a fény, lobogjon, és lengjen körbe mindenkit!
És a sok kis lobogó fény messze képes űzni a sötétséget!
És ez így van!
Kalocsa, 2015. 01. 16.
Korábbi heti gondolatok:
Róbert!
Nagyon tetszik ez a gondolat s mily igaz. Nagyon szép. Köszönöm.
Én is köszönöm szépen!