Heti gondolat – a hála a legjobb bér

A hála a legjobb bér.
Nem adózik, nincs utána fizetendő járulék, és a haszna…nos, az felbecsülhetetlen!
Ez onnan jutott eszembe, hogy a napokban furcsa eseményláncolat vette kezdetét az életemben, és a velem kapcsolatba kerülő emberek életében.
Mondhatnánk, persze, hogy ez csupán véletlen, ám aki ezt gondolja, ki kell ábrándítsam: az én szótáramban ez a szó már nagyon régóta nem szerepel.
Nem hiszek a véletlenben. Sem.
A felelősség a mi kezünkben van, nem a véletlenében.
De erről már írtam az Isten tudatában c. sorozat 5. részében, bár nem teljesen ebből a nézőpontból megközelítve (lásd ott).

hála

Las Vegas látképe (Czick Julianna fotója)

Szóval, hogy szavam ne feledjem, az eseményláncolat a maga valójában, úgy kezdődött, hogy kezembe vettem egy régi kedves ismerős könyvét, aki csak úgy rendeli magának a kalandokat, és nézz oda! azok meg is érkeznek hozzá szinte izibe!
Czick Juliról van szó, aki ezzel a címmel (Rendeljünk kalandokat!) írta meg útibeszámolóját Las Vegasban eltöltött fél évéről, megfűszerezve sok olyan bölcsességgel és saját-élmény bemutatással, ami mások számára is követendő tapasztalati lehetőséget kínál. (Juli facebook oldalán a könyvéből is olvashatók részletek.)
A könyv nagyon inspiratív, különösen, mert magam hasonlóképp látom a világot, ahogy Juli.

Egy másik szál pedig ott indul, hogy egy másik régi ismerősöm, aki sokat dolgozik, és tesz azért, hogy a mélyszegénységből ki tudjon törni, mégis minden igyekezete ellenére valahogy folyton visszacsúszik a haladás helyett, megkeresett. Ha már nagy a probléma, általában akkor keres, egyrészt, hogy kiöntse a lelkét, másrészt, hogy támogatást kérjen, akár munka formájában.
Most is ez történt.
Munka most nem volt, amit tudtam volna adni, más támogatást adtam hát.

Elmondta azt is, ha van bármiféle használt bútor, szőnyeg, ilyesmi, amire már nincs szükségünk, szívesen venné, ha megkaphatná.
Hirtelen erre nem volt ötletem, így abban maradtunk, ha találok ilyet, majd szólok.
Julit közben elcsábítottam meridián tornára Hajósra, és persze, teljesen „véletlenül” szóba került, hogy van neki néhány használaton kívüli bútora, amire nincs szüksége, és nem tudja, mit kezdjen vele.

Én tudtam.

Hisz most kaptam erre szóló igényt egy kérés formájában.

El is hallgathattam volna a dolgot.
El is felejthettem volna.
Vagy egyszerűen tehettem volna úgy is, hogy nem érdekel ez az egész, oldja meg mindenki a maga problémáját, ahogy akarja, hagyjanak békén.

Ehelyett elmondtam Julinak, hogy lenne egy ilyen kérés. A használt bútorokra.
Juli kapott az alkalmon, és gondoskodtam arról, hogy a két ellentétesnek tűnő igény találkozzon (bútor beszerzése, bútortól való megszabadulás).

Ó, igen.
Nem állt meg ennyinél az eseményláncolat.
Mondhatni, ha már lúd, legyen kövér!

Juli kerti munkát is tudott adni emberünknek, és az is kiderült, a háznál a vízvezetékben hiányt szenved a folytonosság, és hogy, hogy nem, az ismerősöm, aki a segítség miatt jött, ebben is tud folyásnak utat engedő megoldásokat.

Több legyet egy csapásra!

Mondhatnánk.

Akár.

Ehhez elég volt egy kis figyelem.
Figyelni a másik igényére.
Figyelni a másikra.
Csak egy kicsit. Legalább.
Így tudtam segíteni.
Többszörösen is.

Mert mindennél többet ér az, ha – akár így – tudunk segíteni egymásnak.

Mindennél többet ér, hogy aki adni tud, az tud kapni, és aki kapni szeretne, az tud adni.
És a legjobb – legalábbis számomra, akármennyire önző is ez – az, hogy hálás vagyok mindkettejüknek, hogy ezt így sikerült összehozni, és ebben én voltam a közvetítő.

Mindenki megkapta az igazi jutalmát: a hála érzését.
Az enyémet, az övét, a tied…

…és a hálánál jobb fizetséget elképzelni sem tudok!

Ezért hát…azt mondom, a hála a legjobb bér!

Kalocsa, 2015. március 1.

A sorozat korábbi részei:

Heti gondolat – Tükörkép
Heti gondolat – Önismeret
Heti gondolat -Tökéletes vagy!
Heti gondolat – Fény
Heti gondolat – Szabadság

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.