(saját fotó)

Halottaimról

Ezer gyertya fénye
világít a sötét éjben.
Fejfák rezdülnek,
a múltba néznek, mélyen.
Emlékek gyúlnak
a gyertyákkal sorban,
szeretteim arcát
idézik fel mostan,
mindet, kik elmentek;
testük egy lett a porral,
de a lelkük valahol
itt vár a sorban
egy másik világot,
egy újabb életet,
kinek-kinek hite,
tettei szerint.
Bennem is égnek
ezernyi fények,
s míg rájuk gondolok,
egy kicsit megint élnek.

Olyan jó, olyan nagyon jó
emlékezni rájuk,
s tudni azt:
éltek, ahogy éltek,
a sorsuk mit adott, úgy,
s tették dolgukat,
és voltak… emberek.

~2008.

Hasonló versek: halálversek