a halál ott ül asztalodnál
minden nap
vendégül látod, kényezteted,
mint tenmagad
veled megy, járjál akár
bármerre
ott van akkor is, ha nem
gondolsz felőle
dolgozik melletted
munkádnak részese
és este, mikor ágyba bújsz,
bújik ő is veled
lehet, észre sem veszed
pedig mint árnyék
kísér mindenhova
elválaszthatatlan társ
hű szerető
kitartó barát
véled van onnantól
hogy lét költözött beléd
egészen addig elkísér
míg küldetése
végül célba ér
és átlépsz a nemlét
küszöbén
gyászolnak majd azok
kiket ugyanúgy
vár egy végső
halálos ölelés
jobb tán észbe vésni
e földön vele kell élni
öleld vissza hát
örök társad
a halált
2010. szeptember 25.