ha önmagamnak lennék szeretője
élvezném perceink nagyon
nekem állna össze minden este
saját önös-galaxisom
ölelném magamat tán oly hevesen
hogy érezzem a bőrketrec
mily kevés nekem
odabújnék velem-vívott szerelem-csaták
után hozzám
s hagynám, karjaimban érjen
majd egy kis halál
önmagamnak, ha lennék szeretője
ki nem hagynék egy alkalmat se
mikor csókot lophatnék magamtól
és elsimíthatnám a ráncokat
révült homlokomról
ha önmagamnak lennék szeretője
úgy érezném talán
enyém ez az egész
csudás nagyvilág
de ha magam szeretője volnék
mi lenne, ha hűtlen volnék
én
.
.
.
magamhoz
.
.
.
meghalnék
Kalocsa, 2014. 07. 14.
HUUU
🙂
…ez most a tetszés, vagy a nem tetszés kifejeződése? 🙂
Köszönöm szépen, bármelyik legyen is!