ha leoldod ruhámról a csatot
tudd
egészen a tiéd vagyok
bár sosem birtokolhat engem senki
ha a csatot most kioldod
mégis hagyom elveszni magam tőled
mert néha jó
ha eltűnik minden
és
összemosódik a tér
és
időtlen a végtelen
csak hagyom
hogy én legyek a lényeg
magamnak
és
neked
amíg röpít minket
a létezés öröme
hogy hova és merre
igazán nem számít
csak ölelj magadhoz
és engedd hogy
eggyé legyek veled
ruhámról ha a csatot most leoldod
szárnyalsz velem a fénybe
Kalocsa, 2017. október 27.
Hasonló versek: lélek, szenvedély, szerelem
Könyv: Csillaglélek, Test és lélek
