Gyufa sercen.
Kis láng lobban.
Gyertya fénye feltámad,
elárasztja szobámat.
Lobog lángja, lágyan, lassan.
Táncot ropnak ottan mostan
Fénytündérek sebbel-lobbal.
Jobbra ing, majd balra is;
karcsú testük meghajlik.
Élet-táncuk szikrát gyújt,
melegíti lelkünk így.
Fénytündérek kinyújtóznak,
karjuk égig ér,
vörös-sárga tűz-ruhájuk
sötét éjben elkísér.
Csonka gyertya végsőt lobban,
Tündér Fények kialusznak;
lelkedben már képük ott van,
ők már soha el nem múlnak.
Kalocsa, 2008-12-31.
Megjelent: Verselő Antológia 2009 (290. oldal)
Kalocsai Szó és Kép (2012, 240. oldal; variáció)