Fájt már a lelked?
Úgy igazán?
Mikor nem tudja
az ész, a szív mit csinál?
Fájt már a lelked?
Mikor jársz föl, alá,
céltalan,szobádba
és bőrödbe zárva?
Érezve, majd szétfeszíti
testedet valami vágy?
Fájt már a lelked?
Hogy nem hallasz,
nem látsz, hiába
szól bárki is hozzád?
Fájt már a lelked?
Annyira, majd belepusztultál?
Hogy úgy érzed,
jobb volna talán,
ha tested fájna már,
vagy még jobb
az lenne,
ha egyszerűen
csak meghalnál.
S a lélek szabad lenne,
így kezdhetne új életet.
Talán.
Lelked fájt-e már,
mondd hát!

Kalocsa, 2007. 10. 28.
Megjelent: Verselő Antológia 2010, 258. oldal

Kép: http://www.deviantart.com/art/8-41452510