Esik.
Szépen, csendesen.
Mégis mindent elmos…
—
Esik.
Komótosan hullik
az égi áldás,
célját eléri.
—
Esik.
Ha lassan is,
minden csurom-
víz lesz mifelénk.
Pedig épp hogy
—
esik.
Nehéz kábulatot,
levertséget is hozott
magával a kitar-
tóan ostromló eső.
—
Esik.
Egyre nehezebb ellenállni
az állandóan megújuló ostromnak.
—
Esik.
Lassan mindent elmos…
Pedig csak
szépen, csendesen
—
esik…
Foktő, 1986. 10. 27.
Hasonló versek: kezdetek, lélek
Kép: http://ghostlygoblin.deviantart.com
