és puha éj betakar

Valami ősi,
vad,
buja tűz
ég benned kedves!

Ahogy hozzám
nyomod forró öled,
felforralsz egészen,
és húsom cuppanva
helyére csusszan,
belénk mar
a gyönyör,
harap,

harap,
dobál fel s alá
éteri teremtő
erők hátán.

Kéj-hajónk
veszettül bukdácsol
mámor-óceán habjain,
a vihar egyre hevesebb;
látom, mikor
rázza kebledet;
nyögés és
mennydörgés
a
párbeszéd

lökéshullámok

kelnek útra

még

mélyen benn

a

testben
idegpályák mentén
Zeusz
villámokat szór
dúl
az
égiháború

s a
legnagyobb hullám
tetején

alélva jön a kéj

fennakad szemhéj
kitágul pupilla
semmibe néz
robban vulkán
levegő kifogy
színes izzó kőzuhatag
mélybe hunyva lehull
láva lövell magasba
visszazuhan halkulva
rámomló nyirkos test
ziháló lélegzet

így fekszünk egymáson

míg a gyönyör elcsitul –

és puha éj betakar –

2010. márciusa

A kategória további versei: szenvedély, szerelem

Kép: http://www.deviantart.com/art/jWildfire-Heat-Map-472105348