Muki kutyánkat megcsípte a bolha.
Vakarózik szegény piszkosul a porba’.
Könyörgőn veti ránk szeme világát:
várja, hogy segítsünk viszketős nyavalyáján.
Nosza, megfürösztjük, prüszköl össze-vissza,
nehezen tűri, ha vizes az orra.
Meg is szárítgatjuk őkelmét szépen,
csillogó bundával terül el a széken.
Örül a jámbor, nem viszket már bőre,
annál inkább vágyik egy kis tepertőre.
Befalja a friss csemegét azon hamarjába’,
s elterül a kályha mellett álomba zuhanva.

Muki