Egy csendes nyári alkonyon
sétáltunk a parkban,
s minden fa halkan suttogott:
– Ó, milyen boldogok!
Két karom lágyan átölelt,
lelkem a lelkedhez ért,
s ajkam vágytól remegett
egyetlen csókodért!
Egy csendes nyári alkonyon
nagyon boldog voltam,
de ó, csalóka vágy!
Ez álom volt csupán!
1984. 06. 20.
Megjelent: Verselő Antológia 2010, 256. oldal
Sírtam kicsit, úgy belül! Szép vers!
Puszi:Zsófi
Köszönöm szépen, Zsófi! Örülök, hogy a 30 évvel ezelőtt megírt versem még ma is ilyen aktuális tud lenni! Áldás Néked! 🙂