belezuhanok a létezésbe

belezuhanok a létezésbe szilánkok szóródnak köröttem ahogy egységből kiesve szakadnak le szárnyaim s hullanak a semmibe szenvedés szürke hamuja száll lelkemre és beborít hiába mosom, tisztítom nem nagyon tántorít kietlen pusztaság húz magába szüntelen úgy szabadulnék már szárnyalnék odafenn vágyam … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

holdvilág

holdvilág kopogtat szemhéjaimon éles fénye zúzza szét az álmom pupillámba néz és érzem tisztító fénye lelkembe hatol égeti ott a szürke árnyakat füstjük csípi az orromat lángjuk kínzó, mardosó de tudom tisztább lesz így talán minden szó, tett és gondolat … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

élek!

rámzúdul szürke kőtömeg teljesen maga alá temet megfordul egész világ velem eltűnik múlt, jövő, jelen kőszörnyek roskatag létrája nyújtózik feneketlen mélybe lelkem aprókat lépve fogódzót keres lefele ó, de ne sírjatok értem meg nem haltam, élek itt kiáltok folyton felétek … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

kék nefelejcs

(variáció tíz szóra) kék nefelejcs út szélén ragyog, mint fénykapu lépj be rajta még ott áll őrt két kerub védik méltóságát rég ki rajtuk égbe jut gondolatod is érzik telepátiájuk rád lát önhipnózis nem segít hogy elrejtsd igazságát annak mit … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

hajnali fénykapu

(variáció tíz szóra) hajnali fénykapu ébred méltósággal kel a Nap önhipnózisodnak vége hagyd el gyűrött álmodat virágokat festő életvitamin reggeli fény kertet elborít kék nefelejcs alázattal éled újabb megváltó nap indul el éjőrző kerubok megpihennek kávéd gőzöl két kezedben meghozva … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

újjászületés

ó, én lelkem merre jársz? démonszemek izzó vörösében mit találsz? jere értem el szedd össze már hulló darabjaim legyen áldott nyoszolyád! vagyok szétszórva négy világnak táján engemet szaggattak áldozatok oltárán jöjj, kedvesem el énértem bárhol legyek is darabjaim öledben gyűjtsed … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email

Akkor születtem

Akkor születtem, mikor anyám világra hozott. Átlökött, s én átbújtam csontjai között. Mint illik az egy rákhoz, farral jöttem elő. Burokban, ráadásul, mert ez így nyerő. Vagyok; lélegzem, van még bennem életerő, bár éveim számai peregnek, lassan az est jő. … Olvasd tovább

Print Friendly, PDF & Email