Kép: internet

A minap beszélgettem egy ismerősömmel, és elmesélte, hogy havonta egyszer összejönnek, kineziológiai csoport gyanánt, és mindenki megkapja, amire éppen szüksége van.

Én is elmeséltem neki, hogy van egy Önismereti Klub, amit szerveztem, havi egy alkalommal el lehet jönni egy beszélgetésre, hogy jobban megismerje magát és a történések okait, aki eljön.

Szóba került az asztrológiai elemzés is, mert együtt jártunk egy tanfolyamra, ahol az elemzést tanultuk.

Az elemzést nem árt, ha követ egy terápiás rész is, hogy az elemzés során feltárt hátráltató körülmények, kibillentségek, drámák és játszmák helyre legyenek téve.
Elmondtam, hogy ez nálam nem áll másból, mint beszélgetésből.
Nem veszem elő a kristálygömböt (nincs is), nem csukom be a szemem, és mormogok rejtélyesen, nem füstölök, nem gyertyázok, és semmiféle hókuszpókusszal nem élek.
Egyszerűen csak figyelek a másikra, és reagálok a felvetéseire.

Nem értette.

Nincs semmi más, csak beszélgetek?

Igen, semmi más, csak beszélgetés.

Olyan beszélgetés, ami elmegy az okokig, és segít az okozatok megértésében.

Olyan beszélgetés, ahol van egy biztonságos, szeretetteljes légkör, és oldódhat, aminek oldódnia kell, elmehet, aminek távoznia kell. Ha a másik ezt megengedi magának.

Hitetlenkedett.
Ilyen nincs.

Ha nincs valami hókuszpókusz, meg csiribá, meg csiribú, meg meditálás, mantrázgatás, meg ég tudja, mi minden, … az nem is gyógyítás.

De az.

És működik.

Tudom.

És meg is bizonyosodtam róla.

Aki keres, talál, aki akar, változtat.