bekuckóznék veled
bekuckóznék veled
most
félhomályos szoba
ölelő karjába
miközben szikrák
járnak táncot
öles farönkökkel
vöröslő láng világa
borít be minket
puha takaró alatt
gömbölyödünk össze
összekuckózni most
veled
oly nagyon vágyom
elfeledném talán
a hólepte világot
lélegzetünk válna
eggyé lehet
tér és idő
mozdulatlan lenne
gyere!
kuckózzunk össze
most
mi ketten
tűz repítsen
el
a
végtelenbe
Kalocsa, 2018. március 1.
Hasonló versek: szerelem
Könyv: Test és lélek
Pingback: bekuckóznék veled – MIXTA