Bejegyzés

– Június akárhányadika, Budapest

Hajnalodik.
A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor.
Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból.
Aztán a szobába érve levetkőzünk és álmosan, fáradtan ágyba dőlünk, szorosan egymáshoz bújva, hogy érezni lehet bőrömön lélegzetedet.
Nem alszom mélyen.
Többször fel-felébredek.
Próbálok igazodni tested vonalához, közben verítéktől csatakos bőröd enyémhez tapad. Ez így pont jó!
Olyan szorosan fekszünk itt, hogy nincs köztünk semmi; még levegő sem.
Amikor kicsit odébb húzódok, egyből követed testeddel enyémet, tolod hozzám magad. Kezem átölel, és tenyeremben dobban a szíved.
Eggyé válik szívverésünk is néhány röpke múló pillanatra.
Bár ilyen lehetne minden ébredés, míg csak lehet!

2010. július 25.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük