Már célegyenesben vagy.
Azon az úton jársz, ami a tiéd.
Nem lehet senki másé, nem járhatja végig helyetted más.
Nehéz út ez, ha így éled meg.
Nehéz út, ha folyton küzdesz minden ellen, ami eléd kerül. Küzdesz még akkor is, amikor nincs is akadály, amikor nincs is miért küzdeni, csak úgy, megszokásból, így reagálsz. A legkisebb kavicsot is ellenségnek tekinted, és dühöd, ellenállásod erejével akarod legyőzni. A kavicsból így lesz hegy, amit aztán kerülgethetsz, és moroghatod: én megmondtam!

Könnyű ez az út.
Könnyű, ha azt éled meg, hogy minden, ami eléd tárul, minden, ami eléd kerül, tanítani van ott.
Elfogadásra tanít. Arra, hogy mi a különbség az eltűrés és az elfogadás között.
Mert nagy.
Ha elfogadod, akár a ”rosszat”, akár a „jót”, akkor TUDOD hogy téged szolgál.
Ettől vagy az, aki vagy.
Isten gyermeke.
És hozzá igyekszel vissza.
A cél közel.
Tarts ki.
És tudd: te döntöd el, hogy könnyűnek, vagy nehéznek éled meg.
Várnak rád, szerető öleléssel.

Akárhogy döntesz is.

(2013. március 31.)