Borítóterv

Nem is olyan régen volt, amikor az első gyerek megszületett nálunk.
És mégis milyen régen!
Alig telt el huszonpár év, és az ember azt veszi észre, hogy a gyerekei már felnőttek.
Vagy majdnem azok.
Amikor hazavisszük az elsőt, aztán a másodikat, mi még a harmadikat is, nem tudni, hogy az a bőgőmasina, és fáradhatatlan munkaadó mivé válik az évek során.

Nagyon nem mindegy, milyen benyomások, tapasztalatok érik a fejlődése és növekedése alatt.
Persze, vannak dolgok, amik potenciálisan ott vannak a “levegőben” (pl. karrier kérdése az asztrológiai képletben, de egy csomó más is benne van, mint lehetségesség), de mégis: a legtöbbet az számít, mit kap közvetlenül tőlünk, a szülőktől, aztán a családtól, óvodától, iskolától.

Megkapja-e a szabadságot az önkifejezésre, a játékra, a kreativitásra?

Hagyjuk-e kibontakozni olyannak, amilyenné ő szeretne válni?

Mert ha igen, egyszer csak azt vehetjük észre, amit mi észleltünk:
a gyerek regényt ír.
Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt.

No, itt a feladat!
Most mi tegyünk?
Hát mit tehet egy szülő? Kiadja a gyerek könyvét (mert a “nagy” kiadókat ez nem igazán érdekli, nincs számukra benne üzlet).

Így született meg a Futó tűz.

Ha vásárolsz belőle, azzal a szerzőt is támogatod, hogy írói karrierje fejlődni tudjon:
http://polimatilda.eu/konyvrendeles/

Kalocsa, 2015. 11. 09.

További könyvek a vásárlás menüpontban!