Alapvetések 1.

Nem számít.
Igazából semmi sem számít.
Mert minden rendben van a teremtés egészében.
Minden úgy jó, ahogy van.
Miért?
Mert nem tudhatod, hogy mi van az események mögött.
Nem tudhatod, mi miért történik.
Elszörnyülködhetsz a dolgokon.
Állhatsz egyik, másik, akármelyik oldalra.
Mehetsz tüntetni, harcolni.
Játszhatod a játékot, ha úgy döntesz.
Vagy egyszerűen kiszállsz belőle, és csak szemlélsz.
Megfigyelsz.
Megfigyeled a dualitás működését.
És akkor egyszer csak rájössz, hogy minden rendben a teremtés egészében.
Tehát nem számít, legyen bármi is.

Alapvetések 2.

Semmi sem az, mint aminek látszik.
Azt gondolod, a valóságot látod. Pedig csak illúzió, ami van előtted. Az illúzió mögött pedig ott az igazság.
De hogy mi az igazság?
Az attól függ, mit akarsz annak hinni.
Az attól függ, a fátyol, ami téged borít, milyen vastag, hány rétegből áll.
Innentől kezdve ez mindenkinek más lehet.
De amit látsz, észlelsz, hallasz, az mindig a felszín.
A látszat.
Az ok, amiért az adott dolog valamit mutat magáról, az sosem az, mint ami látszik.
Láthatsz tragédiákat.
Láthatsz katasztrófákat.
Láthatsz csodaszép tájakat.
Embereket.
Bármit.
De ezek mind-mind az energia egyfajta megnyilvánulásai, vagy az energia hullámzásából adódó jelenségek.
Csomagolásban.
Ilyenben, vagy épp olyanban.
Mondhatnám, marketing.
Hogy fogyasztható legyen.
Te döntöd el, hogy amit látsz, azt minek látod, miként látod.
Mások majd másként látják. És… az emberek nagy része “vetít”: többnek, jobbnak, nagyobbnak, szebbnek (vagy ezek ellentettjének) láttatja a dolgokat, mint a valóság.
Épp ezért, semmi sem az, mint aminek látszik.

Alapvetések 3.

Ha semmi sem az, mint aminek látszik, akkor színház az egész.
Megmondta már ezt Shakespeare is:

“Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… (Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)” – forrás

Ha kicsit is őszinte vagy magadhoz (ez a legfontosabb: elsőként magadhoz légy őszinte, addig minden más hiábavaló), akkor nézd csak végig: csak ma hányféle szerepet játszottál?
Esetleg voltál szülő?
Gyerek?
Játszottad a felnőtted?
A vidámat?
Az érdeklődőt?
A szomorút?
A panaszkodót?
A dühöset?
A boldogot?
A szeretőt?
A spirituális vezetőt?

A…. mi mindent még?
Ezen a héten?
Ebben a hónapban?
Ebben az évben?

Hányféle szerepet játszottál?
Voltál-e önmagad?
Vagy beleragadtál a szerepeidbe, és azokban vagy rab?
Ami nem gond, de ha nem jól érzed magad a szerepedben, akkor miért játszod még mindig?

No, ugyanígy szerepet játszanak a többiek is. Javarészt. A nagy többség.
Akár beismeri magának, akár nem.

Igaz, ezt az egészet játszótérnek építettük.
Hogy játsszunk rajta, hogy játsszunk benne.
De a játék nem arról szól, hogy játszmázzunk, hanem arról, hogy valóban játsszunk.
A pillanatban.
Nem rabolva közben senkitől sem energiát.
Mi lehet olyan játék, amit így játszani lehetne?

Játssz tudatos teremtést!
Az ám az igazi móka!
Amikor tudod, mikor, mi történik, és miért.
Nem csak úgy véled, hogy tudod.
Hanem tényleg tisztában vagy azzal, mi van a dolgok mögött.

No, az az igazi játék!

A többi… a többi a dualitás játéka, ami előrébb vinni már nem tud, bár eddig jól szolgált.
Vedd a tapasztalataid, a bölcsességet, amiket a tapasztalatokból szereztél, és kezdj bele a pillanat játékába, mint istenség!

Vagy.. maradj Shakespeare-nél. Azt is lehet, persze.

De akkor ne csodáld, hogy nem haladsz.

Alapvetések 4.

Minden dolgot, eseményt, élményt aszerint értékelsz, minősítesz, élsz át, amilyen az igazságrendszered.
Amilyen a hitrendszered.
A kérdés csupán az, hogy ez az igazságrendszer, ez a hitrendszer a sajátod-e?
Nem abban az értelemben, hogy magadévá tetted-e, hanem abban az értelemben, hogy valóban a tapasztalataid alapján alakítottad-e ki azt, figyelembe véve az Alapvetések 1., Alapvetések 2. és Alapvetések 3. pontjában írtakat.

Vagy ez olyan hitrendszer, olyan igazságrendszer, amit mástól láttál, mástól hallottál, mástól tanultál, netán más kényszerítette rád, mondván, jó ez, igaz ez?

Ha így van, ha nem a saját forrásból való, ha úgy érzed, akár egy kicsit is, ebben valami sántít, nos, akkor az nem a tiéd. Csak annak véled (lásd Alapvetések 3.: semmi sem az, mint aminek látszik).

Persze, működik a védelmi mechanizmus.
Ha van egy dologgal kapcsolatban véleményed, “tapasztalatod”, akkor csupa olyan élmény, csupa olyan hír, kép, érzés jut el hozzád, ami alátámasztja a már meglévő igazságrendszeredet, illetve amiben igazolni látod a hitrendszeredet. És máris mondhatod: “Igazam van!”

Ha azonban szeretnél változtatni, akkor vizsgáld felül a hitrendszeredet. Csak azért mert így tanultad, így olvastad, valaki így mondta, még nem biztos, hogy az úgy van.

Vizsgáld felül, és figyelj, hogy tényleg a hitrendszeredet igazolja-e vissza a külvilág, vagy bökdösi valami az igazi igazságérzetedet, és nem is az van ott, amit te ott látni vélsz.

Egyszerű példa:

egy ismerősöm járt úgy, hogy egészen kicsi gyerekkorában a szüleitől gyakran hallotta azt, hogy a kövér gyerekek milyen csúnyák. Jó étvágya volt a kicsinek. Egy ideig. Mert ahogy elérte a serdülőkort, a szülők arra kezdtek el panaszkodni, hogy nem eszik semmit a gyerek, elég beletukmálni valamit, és folyton azt hajtogatja, hogy kövér, és hogy aki kövér, az csúnya.
Megvan a hitrendszer?
Csak pár évnek kellett eltelnie, és máris milyen szépen működik!
Nem, itt szó sincs egy tini szokásos “hisztijéről” a témát illetően, csinos kis testképzavart sikerült ilymódon az évek alatt kialakítani. És persze a gyerek olyan volt, mint akibe hálni jár a lélek, és lefogyott az egészségtelenség határára.

És ez csak egyetlen, aprócska példa volt.

Nem ejtettem szót Istenről, a párkapcsolatról, vízivásról (béka nő a hasadban), és millió más dologról.

De a lényeg ebben a négy dologban lenne: önbizalom, bőség, egészség, kapcsolatok. No, ezekben aztán lehet csudálkozni a hitrendszerek és igazságrendszerek működésén! Hogy mi minden eltérítésre képesek ezek a rendszerek ebben a négy legfontosabb dologban!

Éppen ezért vizsgáld felül a hitrendszereid: a tiéid? A szüleidé? Nagyszülőké? Rokonok? Ismerősök? Barátok? Szomszédok? … lehetne folytatni a sort.

Ha mégsem változtatsz, úgy is jó.
Majd máskor.
Egy következő életben.
Vagy a következőben.
Vagy a rákövetkezőben.
Vagy a….

… mert minden rendben van a teremtés egészében, és előbb-utóbb minden lélek rátalál a maga igazságára, hiába semmi sem az, aminek látszik, és hiába színház a világ.

Te is megtalálod egyszer azt a hitrendszert, ami a tiéd, csakis a tiéd, és az IGAZSÁGOT tartalmazza.

És a legjobb, ha a kereséséhez nem veszed magad túl komolyan!

Komolyan!

Mert: lásd Alapvetések 1.

Kalocsa, 2015. augusztusa

A kategória további írásai: napi szösszenet, üzenetek, Isten tudatában sorozat