Akkor születtem, mikor anyám
világra hozott.
Átlökött, s én átbújtam
csontjai között.
Mint illik az egy rákhoz, farral
jöttem elő.
Burokban, ráadásul, mert ez
így nyerő.
Vagyok; lélegzem, van még bennem
életerő,
bár éveim számai peregnek, lassan
az est jő.
Tetteim, hogy milyenek, megmondja majd
az Ítélkező.
Én magam, ha bánnék bármit is,
az már késő.
Mikor a világra jöttem, lehet, már
minden eldőlt.
De folytatom az utat,
míg van még erő.

2012. 04. 11.

Hasonló versek: lélek