Ajándékot hoztam.
Itt van, átadom neked. Fogadd el, kérlek!
Ha kinyitod, meglepetés, ami vár.
Lehet, alapjaiban változik meg a világ, melynek középpontjában te állsz.
Nem kell félned, biztonságban vagy. Az ajándék Istentől származik.
Küldte már ezt sokszor neked, de sosem volt igazán bátorság benned, hogy megtartsd, elfogadd, és használd.
Most eljött az idő, hogy elfogadd, megtartsd, használd.
Nyisd csak ki!
Nos?
Mit találtál benne?
Jó, ne áruld el.
Azt viszont elmondom, mit elmondom: kiáltom, hogy én is kaptam ajándékot Istentől!
A szeretet ajándékát.
Ez az igazi, a végső valóság.
Megajándékozott a szeretettel.
Nem kért cserébe semmit.
Nem kért semmiféle viszonzást.
Nem szabott feltételeket.
Egyszerűen, önzetlenül adta. Történt eddig bármi, tettem eddig bármit is, csak ennyit mondott:
–    Szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig szeretni foglak. Örökké.
Szemembe hála könnye buggyant.
És magamban átöleltem Őt, így eggyé váltunk.
Mert az Atya és Én Egyek Vagyunk.
Társak a teremtésben.
És igen, én is szeretem Őt!
Minden megnyilvánulását.
Magamat is beleértve.
Mindenki más így az én megnyilvánulásom is.
Nincs Te, nincs Ő, nincs Én, nincs Ti, és nincs Ők.
Csak MI van.
Ez volt az én ajándékom.
Én ezt adtam neked. tovább.
Látod!
Kitaláltam, mit adott neked Isten!