Álom

lélekálom

Álmomban lélekiskolába jártam. Ahol tanultam.
Magamhoz vettem azokat a tulajdonságokat, amikre szükségem lehet a fizikai síkon.
Egy boltozatos, hangárszerű épület volt, egy …olyan, mint, egy metróalagút, ez az iskola.
Sok lélek volt itt, mind készült a következő fizikai életére. Volt olyan, aki sietett volna elvégezni a dolgait, megtanulni a megtanulnivalót, de szóltak neki az ott segítő égi lények, hogy fölösleges sietnie, nem is nagyon tud sietni, és a sietség nem segítség a pályán. Ezek a segítők áttetszőek voltak, már-már láthatatlanok, de erőteljesen érezni lehetett a jelenlétüket a nagymértékű szeretet-energia áradásából.
Hogy mit tanultam, mint lélek?
Arra, így belefolyva a délutáni kánikulába, már nem nagyon emlékszem.
De bármi legyen is az, lélekszinten tudom, hogy ott van, és használom.
Lehet, ennyi pont elegendő is.
Vannak dolgok, melyek, ugyan homályban maradnak az elmetudat számára, attól még bizonyára hasznomra, és ezáltal mások hasznára is szolgálnak.
A tudás ott van.

Ha már arra emlékszel, hogy VAN TUDÁSOD, máris óriásit haladtál előre utadon.

Kalocsa, 2013. 08. 07.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük